Ritmikus gimnasztika szakosztály

„Igazán kitartóvá akkor válik egy sportoló, ha képes magába szívni az esetleges kellemetlenségeket, és panasz nélkül szenvedni.”
/ Lance Armstrong /

Ha a ritmikus gimnasztika szót meghalljuk, eszünkbe jutnak a gyönyörű vékony lányok, valakinek még néhány szer, és keveseknek a kiskorban elkezdett, megfeszített, kemény munka. A Paksi Sportegyesület esetében gondolhatunk szépen csillogó érmekre is, melyek a Ritmikus Gimnasztika szakosztály eredményességét bizonyítják. De hogyan is jutottak el ideáig?

A ritmikus gimnasztika - korábbi nevén ritmikus sportgimnasztika - a kezdeti időkben, a ’80-as évek elején Pakson néhány lelkes ember, sportot, szép, nőies mozgást szerető szülő jóvoltából honosodott meg. De ekkor még csak tanfolyam jelleggel a Bezerédj Általános Iskola tornacsarnokában.

Maga a szakosztály 1985. november 25-én alakult, és lett szerves része a Paksi Sportegyesületnek. Megalakításában nagy szerepet vállalt az egyesület akkori vezetésén kívül a Paksi Atomerőmű Vállalat, és a szülői munkaközösség. Első szakosztályelnökük Nagy Istvánné volt, a szakosztályvezetői feladatokkal Hermesz Lajosnét bízták meg.

1986. március 1-jén kezdte meg munkáját a gyerekekkel Balláné Farkas Gabriella szakedző, és Gulyás Gabriella balettoktató. A tanfolyami keretek között is lelkes gyerekek vállalták a sokkal keményebb munkát, és tavasszal már elindultak a diákolimpián. Júniusban Hermesz Anita az Országos Diákolimpiai Döntőn aranyérmet nyert szalaggyakorlatával. De a csapat többi tagja is eredményes volt, különösen Falusi Lívia és Saáry Ágnes.

A 80-as években a gyermekversenyzők közül kiemelkedett Istók Orsolya, aki az országos megmérettetéseken rendszeresen dobogóra állhatott.

Ebben az időszakban alapozta meg a szakosztály a jövőjét, mivel lehetőségük nyílott megfelelő szőnyegek, felszerelések beszerzésére.

Hogy mennyit számított a mindennapos kemény edzés, a sokszor emberkínzásnak tűnő gyakorlatok, az ’89-90-ben bizonyosodott be igazán, mikor két paksi lány – Hermesz Anita és Saáry Ágnes – a felnőtt válogatott kéziszercsapat tagja lett. Hermesz Anita 1993-ig aktív részese volt a válogatott eredményes szereplésének: 1991-ben és 1992-ben az Európa Bajnokságon bronzérmet szereztek.

A ’90-es években változások történtek az edzői posztokon is. Balláné Farkas Gabriellától az edzői feladatokat Vass Anita vette át, majd saját nevelésű versenyzőkből saját nevelésű edzők lettek: Hermesz Anita (azóta Viktor Anita) és Falusi Lívia, akik napjainkban is alapos és lelkiismeretes munkát végeznek a rájuk bízott gyerekekkel. Ennek eredményeként 2000-ben Nikl Aranka versenyző az Országos Bajnokságon nyújtott teljesítménye elismeréseként meghívást kapott a Mesterfokú Bajnokságra.

A szakosztály a Deák Ferenc Általános Iskola tornacsarnokában kapott helyet, hiszen a sportolók jelentős része az iskola tanulója.

„A gyerekekkel való foglalkozást nem lehet elég korán kezdeni” vallják az edzőnők, ezért már óvodás csoportjaik is vannak, akikkel nem egy bemutatót rendeztek az évek során.

Ők a jövő nagy versenyzői, de ha „csak” egészséges, sportot szerető felnőttek válnak belőlük, már elérte a szakosztály a célját.