Labdarúgás / A szakosztály története
„Feladni akkor sem szabad, ha csak vonszolod magad a célvonalig.”
/ Lance Armstrong /
Az első írásos emlék 1912. augusztus 4-ről maradt fenn, amikor a paksi diákcsapat játszott a bölcskei diákokkal. Hamarosan megalakult a Paksi Atlétikai Sport Club, melyen kívül még 3 labdarúgó csapat is működött kisebb nagyobb sikerrel.
A Paksi Sportegyesület 1952-es megalakulásáig folyamatosan valamely megyei vagy nemzeti szintű bajnokságban játszottak városunk csapatai. A PSE nevet többször is használták, de az akkori „viharos időkben” ez többször változott: PSE, Paksi Munkás Sport Club, Biritói Á.G., Paksi Á.G., Paksi Traktor. 1952-ben csapatunk a járási bajnokságban küszködött, s talán ez volt az utolsó csepp a pohárban, mely 1952. november 28-án arra ösztönözte a labdarúgást szeretőket, hogy megalakítsák a Paksi Kinizsi Sportkört. Ennek alapítói: Rödlmeier János, Bán Péter, Bohner István, Judi János és Ambrus Ödön. A terv megvalósításához nagyban hozzájárult a Paksi Konzervgyár anyagi támogatása Kródi József segítségével, aki meghatározó személyisége volt a paksi labdarúgásnak.
1954-1964 közötti években a labdarúgók a megyei bajnokság élmezőnyében szerepeltek. A 60-as években már foglalkoztak helyi utánpótlással is, mely a későbbiekben megalapozta a 70-es évek felnőtt csapatát. Nagyszerű edzők tanították a labdarúgás fortélyaira a gyerekeket: Somodi András (’54-58), Pákozdi Mihály (’55-57, ’61-63), Szentesi Alajos (’58), Weisz Jenő (’59-60), Peresztegi József.
1966-ban felavatták az új füves pályát és az 500 nézőt befogadó fedett lelátót.
1970 tavaszán egyfordulós bajnokságot rendeztek az őszi – tavaszi rendszerre való átállás miatt, s ekkor megszületett a várva várt siker. Csapatunk megnyerte a bajnoki címet, melyet ismételni tudtak az első őszi – tavaszi menetelés során is, így felkerültek az NB III. középcsoportjába. Ezt követte július 25-én a Ferencváros elleni, 5000 néző előtt lejátszott MNK mérkőzés, melyen 7:2 arányban kikaptak a paksi fiúk. A „nagy Fradi” örök élményt szerzett sok ember számára.
Ezt követően három NB III-as esztendő következett, majd ismét a megyei bajnokságban játszott a PSE. Elérkezett az oly sokat emlegetett ’76-os év: Paks megnyerte a megyei bajnokságot, méghozzá elég imponáló gólkülönbséggel (119-21), ezzel jogot szerezve újra az NB III-as szereplésre. Ezzel azonban nem volt vége a sikerszériának. A csapat meg sem állt a Népstadionig, ahol megnyerték a Szabadföld Kupa döntőjét 4:2 arányban, és ezzel az addigi legnagyobb sikert szállították a paksi közönségnek.
Az 1981-82-es idény a Dráva csoportban találta a PSE-t, de a szereplés rövidre sikeredett. ’83-84-ben megyebajnokságot meggyőző játékkal nyerték meg és elkezdődött egy hosszabb NB III-as széria.
1987-88-ban egy csoportba kerül a két paksi gárda, a PSE és az ASE. Megkezdődött a városi rangadók sora, mely számtalan nagy csatát hozott váltakozó sikerrel. Ebben a szezonban elért harmadik hely arra jogosította a PSE-t, hogy osztályozót játszhattak az NB II-be való feljutásért. Ez sajnos nem sikerült. „Ami késik nem múlik” volt a jelszó a 89-90-es bajnokság alatt és színvonalas versenyben, jó ellenfelek előtt tudták megnyerni az NB III-as bajnokságot. A következő évad már nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, távozni kényszerültek a második osztályból.
’90-91: újabb bajnoki győzelem, de már az anyagiak hiányoztak, így maradt ismét a harmadik vonal.
1993. július 1-jén aláírták a két paksi egyesület vezetői a közös labdarúgó szakosztály működtetéséről szóló megállapodást. A volt ASE labdarúgókra épült csapat továbbra is az NB II-ben játszott, míg a volt megyei csapat tartalék együttesként szerepel, lehetőséget adva az ifi bajnokságból kiöregedettek számára. Az együttműködésről mind a mai napig megoszlanak a vélemények, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mennyi lehetőség nyílott ekkortájt a paksi fiatalok előtt.
2001-ben a csapatot nagy meglepetésre a Duna csoportba sorolták. A csoportot nem ismerve (fekete lóként) indultak neki a bajnokságnak, de az akadály nem tűnt leküzdhetetlennek, napjainkban a dobogóról várják a folytatást.
Edzők, akik az elmúlt 50 évben irányították a csapatokat mérkőzésről mérkőzésre, akik formálták és a labdarúgás szeretetére nevelték a játékosokat:
A Paksi Sportegyesület 1952-es megalakulásáig folyamatosan valamely megyei vagy nemzeti szintű bajnokságban játszottak városunk csapatai. A PSE nevet többször is használták, de az akkori „viharos időkben” ez többször változott: PSE, Paksi Munkás Sport Club, Biritói Á.G., Paksi Á.G., Paksi Traktor. 1952-ben csapatunk a járási bajnokságban küszködött, s talán ez volt az utolsó csepp a pohárban, mely 1952. november 28-án arra ösztönözte a labdarúgást szeretőket, hogy megalakítsák a Paksi Kinizsi Sportkört. Ennek alapítói: Rödlmeier János, Bán Péter, Bohner István, Judi János és Ambrus Ödön. A terv megvalósításához nagyban hozzájárult a Paksi Konzervgyár anyagi támogatása Kródi József segítségével, aki meghatározó személyisége volt a paksi labdarúgásnak.
1954-1964 közötti években a labdarúgók a megyei bajnokság élmezőnyében szerepeltek. A 60-as években már foglalkoztak helyi utánpótlással is, mely a későbbiekben megalapozta a 70-es évek felnőtt csapatát. Nagyszerű edzők tanították a labdarúgás fortélyaira a gyerekeket: Somodi András (’54-58), Pákozdi Mihály (’55-57, ’61-63), Szentesi Alajos (’58), Weisz Jenő (’59-60), Peresztegi József.
1966-ban felavatták az új füves pályát és az 500 nézőt befogadó fedett lelátót.
1970 tavaszán egyfordulós bajnokságot rendeztek az őszi – tavaszi rendszerre való átállás miatt, s ekkor megszületett a várva várt siker. Csapatunk megnyerte a bajnoki címet, melyet ismételni tudtak az első őszi – tavaszi menetelés során is, így felkerültek az NB III. középcsoportjába. Ezt követte július 25-én a Ferencváros elleni, 5000 néző előtt lejátszott MNK mérkőzés, melyen 7:2 arányban kikaptak a paksi fiúk. A „nagy Fradi” örök élményt szerzett sok ember számára.
Ezt követően három NB III-as esztendő következett, majd ismét a megyei bajnokságban játszott a PSE. Elérkezett az oly sokat emlegetett ’76-os év: Paks megnyerte a megyei bajnokságot, méghozzá elég imponáló gólkülönbséggel (119-21), ezzel jogot szerezve újra az NB III-as szereplésre. Ezzel azonban nem volt vége a sikerszériának. A csapat meg sem állt a Népstadionig, ahol megnyerték a Szabadföld Kupa döntőjét 4:2 arányban, és ezzel az addigi legnagyobb sikert szállították a paksi közönségnek.
Az 1981-82-es idény a Dráva csoportban találta a PSE-t, de a szereplés rövidre sikeredett. ’83-84-ben megyebajnokságot meggyőző játékkal nyerték meg és elkezdődött egy hosszabb NB III-as széria.
1987-88-ban egy csoportba kerül a két paksi gárda, a PSE és az ASE. Megkezdődött a városi rangadók sora, mely számtalan nagy csatát hozott váltakozó sikerrel. Ebben a szezonban elért harmadik hely arra jogosította a PSE-t, hogy osztályozót játszhattak az NB II-be való feljutásért. Ez sajnos nem sikerült. „Ami késik nem múlik” volt a jelszó a 89-90-es bajnokság alatt és színvonalas versenyben, jó ellenfelek előtt tudták megnyerni az NB III-as bajnokságot. A következő évad már nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, távozni kényszerültek a második osztályból.
’90-91: újabb bajnoki győzelem, de már az anyagiak hiányoztak, így maradt ismét a harmadik vonal.
1993. július 1-jén aláírták a két paksi egyesület vezetői a közös labdarúgó szakosztály működtetéséről szóló megállapodást. A volt ASE labdarúgókra épült csapat továbbra is az NB II-ben játszott, míg a volt megyei csapat tartalék együttesként szerepel, lehetőséget adva az ifi bajnokságból kiöregedettek számára. Az együttműködésről mind a mai napig megoszlanak a vélemények, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mennyi lehetőség nyílott ekkortájt a paksi fiatalok előtt.
2001-ben a csapatot nagy meglepetésre a Duna csoportba sorolták. A csoportot nem ismerve (fekete lóként) indultak neki a bajnokságnak, de az akadály nem tűnt leküzdhetetlennek, napjainkban a dobogóról várják a folytatást.
Edzők, akik az elmúlt 50 évben irányították a csapatokat mérkőzésről mérkőzésre, akik formálták és a labdarúgás szeretetére nevelték a játékosokat:
Kővári István, Kiss László, Haraszti Zsolt, Fertőszegi Béla,
Bagó Béla, Haaz Ferenc, Móricz József, Puskás Lajos,
Patkós István, Váczi László, Laki Zoltán, Nagy Lajos,
Vábró József, Blatt Pál, Klement István.